SISTER Q: csak üveg meg fém.
A pair of predatory-looking Christian Scientists were edging toward a trio of young office techs who wore idealized holographic vaginas on their wrists, wet pink glittering under the harsh lighting. The techs licked their perfect lips nervously and eyed the Christian Scientists from beneath lowered metallic lids. The girls looked like tall, exotic grazing animals, swaying gracefully and unconsciously with the movement of the train, their high heels like polished hooves against the gray metal of the car's floor.Before they could stampede, take flight from the missionaries, the train reached Case's station.
Ilyen pillanat a Sister Q Working Girlje is, óvatos ajaknyalogatás egy teletömött metrón, az agyalapot barátian karcolja a két óra alvás és a hitogomiból (emberszenny, mondja a japán a tömegre, vonjon konklúziót, aki mer) áradó kristályos unalom, aztán jön egy részlet, amit félig lesütött szemekkel nézel és vigyorogsz magadban nagyon, az eseményhorizont felfénylik, mindennel, ami egy kortynyi koktél mögött két másodperc alatt megeshet egy metropolisz legmozgalmasabb kereszteződésében, indulhat a zonerun. Pedig, fiú, ez a kibaszott Gloria Estefan szégyentelen koppintása és nem sokkal több, mint egy két év után önmagától beomló lánybandára számolt pár oldalnyi könyvelés mellékterméke. Pedig meghallgatod-megnézed.
THE GENE GENERATION: Far away, so close.
Már csak hármat kell aludni (ez az okkult mintákba kuporgatott ginzengtabletták, Go Fast!ek és kávébögrék nélkül két hetet tesz) és 白靈 szilikonmellei végre betöltik a falra gyorsszegecselt tartalékképernyőt. Az elmúlt egy év kisebb-nagyobb cyberpunk sikerei (Renaissance, Karas, Ergo Proxy) után csak őszintén remélhetem, hogy a THE GENE GENERATION gyorsan eléri a kultfilm-státuszt, van rá alapja.
A rendező Pearry Reginald Teo ugyanis (xangájából leszűrve) hithű módon követi a meszkalinon edzett hiperaktív tinédzserek kiskátéját (most éppen az Aleister Crowley által újradózerolt szabadkőműves-klón Ordo Templi Orientis konzumokkultista edzéseire kattant rá), gyökeret vert a VNV Nation meg a Combichrist segítségével az underground ipari körökben, a szereplőválasztás sokszínűsége meg magáért beszél. (A kétségbeejtően megalapozatlan prágai Dűne-sorozat óta nem tudom Alec Newmant komolyan venni, heh heh.) Pearry szerint a sound design második lépcsőjénél tartanak a munkálatok, most adják hozzá a jelenetekhez az extra hangokat, ill. módosítják azok térbeli elhelyezkédését. (Egy korábbi bejegyzés szerint a mellékszereplők kéket hugyoznak majd a sikátorban, ezt a Coca-C*la pár évvel ezelőtti limitált szériás kék ipari limonádéjával is megcsinálta bárki, itt Heptoid izgalomtól remegő beszámolójára gondolok, filter se kellett hozzá.)
Aknamunkázok a pesti bemutató sikeréért.
