they all died, a cheerful note to stop posting on
We're in an interesting position. The future is moving very very fast. But the culture has stopped dead. Politically, the Western world is in absolute stasis at ground level. Cultural distrust is at an all-time high. There's a palpable sense of "we're all screwed and there's nothing we can do" that I haven't seen since the 80s -- and even in the 80s there were voices we considered authentic and that we trusted. There's none of that any more. In fact, as I've recently said elsewhere, we punish people for being real now. These years are rudderless. It's no surprise that so many arts have been looking back to the Weimar period in the last few years.
And that's a frightening place to be. Because, in a space where there's no plurality of speech, one strong clear voice can do terrible damage.
(Warren Ellis on Doktor Sleepless)
break a leg (autostart. to annoy you, little whores.)
貧乳, who wants some (the Japanese tits primer)
Legutoljára, amikor volt szabad kapacitásom figyelni az ilyenekre, a szapora rágógumizás volt a mellnagyobbítás biztos tippje, a japán lányok jelenleg alacsony kilokalóriás F Cup Cookieval gyúrnak, ezek szerint megint van kapacitásom, árulja el a Gizmodo. Itt egy jó fél órára belebonyolódtam a japán melltartószámozások ravasz metodikájába, az egyik eredmény a Triumph Japan bevásárlószatyorrá átalakítható célhordozója, a másik a hálaistennek nem worksafe KSLounge, korábban kimochi-ii.com, hugecups.
Aztán lett ebből konverziós táblázat az észak-amerikai, európai és japán méretezések között, egyszerű méretkalkulátor (US, UK, AUS/NZ, EU/JAP, B/E/F/P), a második befutó pedig Santos blogja a grafikonokkal és statisztikákkal ábrázolt cikk a japán mellméretek növekedéséről. A legkeményebb hit azonban mégiscsak az lett, amit egy az egyben be is dobok ide, Kornéltól ezt az életben nem tanulnánk meg, bár halkan hozzáteszem, nem is kérdeztük meg tőle órán, ha majd visszajön San Luísból egy vámpírdenevérekből összeszerelt kereszt alakú számszeríjjal és kiszögez a nyelvvizsgaterem falára hivatalból, na az lesz majd a szopóágazat. Ha megérem.
(everything.com, tokumei post at mon aug 18 2002)
Flesh marketers in Japan long ago came up with buzzwords regarding the bra size of aidoru, porn stars, and gurabia aidoru (bikini girls like on the cover of weekly manga magazines). These buzzwords are surely a catchy and easier way to remember than a letter for cup size. In a surprisingly short time these words have become a part of common everyday Japanese.
The terminology includes:
- kanji - hiragana - romaji
- word and chinese characters description/explanation
- 美乳 - びにゅう - bi nyuu
- "beautiful breasts." Both A and B cups. 美 (bi) is the kanji for beautiful. 乳 (nyuu) is a kanji for breasts.
- However, in the Japanese vernacular, binyuu are jokingly known as
- 貧乳 - ひんにゅう - hin nyuu
- "poor breasts (in size)." 貧 (hin) is the kanji for lacking or flat broke.
- 巨乳 - きょにゅう - kyo nyuu
- "giant breasts." Both C and D cups. 巨 (kyo) is the kanji for big or giant.
- A few years ago, with the growing demand for quantitty over quality, a new group has emerged.
- 爆乳 - ばくにゅう - baku nyuu
- E cup and above. 爆 (baku) is the kanji for bursting or exploding. Kinda interesting meaning when talking about the old "bombs".
害[443] ~the noise inside me amplifies~
a mai rendelés
Warren Ellis az a kétezres években, ami a nyolcvanasokban volt Gibson és a kilencvenesekben Neal Stephenson: útmutató, ötletgazdász, coolhunter, seminal visionary. Mindezt képregényben, jellegzetes stílussal, kimért intelligenciájú magányosfarkas főhősökkel, mizantrópiával és annyi ötlettel, amiknek csak egy százalékából Uwe Boll három generációja tudna filmeket gyártani. Nemcsak könyve jelent most meg (nem éppen heroinfüggő főhősre fogadtam volna, de ha már..), hanem blogján új steampunk heti képregényt hirdet FreakAngels címmel.
A Paul "spoonboard" Duffield által rajzolt ötoldalas egységcsomagokban kiöntött Temze, lila hajú és lila szemű psychic fiatalok, gőzhajtású girokopteres főhősnő, apró kóstoló itt. Nem tudom nem átemelni Warren egy postját, aki olvasta a régi LD50et, tudja miért.
Design: Mother Of London
Photo: Allan Amato
Model: Zoetica
(original post here)
És a zseniális Blur Studio egy steampunk (!!!) alkotása nagymellű főhősnővel, gerjedő inassal, ágyútöltelék szőrkutyával és angol-francia belvillongással. A Gentlemen's Duel.
and when i surface again, i will not breathe the same air as you
Az év első olyan partija, ami jól sikerült, emberekben, hangulatban, anyagiakban egyaránt. Attól a pillanattól kezdve, hogy Luc Besson tolmácsolásában gumibabákat dugnak az A38 tetőteraszon, servo.hatred M0dsz3r pedig jólfésült pajeszos east endi iparmunkás mivoltát levetkőzve dallamos-szigetelős tekstepet pakol, minden, értsd, minden meg van alapozva, a fiúwcben ajtóblokkolós ld50-történeti alapozás, utána meg sorra pakolom a 2004-es Marco Polos klasszikusokat, a Spraytől az Assemblage 23-on meg az Icon of Coilon keresztül az Informatikig, az Apop Until the End of the Worldjénél pedig elömlik az a #megatokyo tagjai között, amit már régóta nem éreztünk, most pedig felcsúszik, derék a derékra, forró, mosolyra ingerlő lehellet a nyakon, az üzenetet mindenki érti. Nektek üzenem: a K10-en ezt hatványozva kapjátok meg. Köszönöm, mindenkinek, aki ott volt. (A képeket symbol készítette, neki extrán jövok ezekért :D)
pwned the barrel
A pszichotankönyvek elolvasásának egy nagy hátránya van: az ember elkezdi saját magát visszafejteni, az olvasóim nagy része a kényszerespost óta pedig érezheti, hogy ez nem mindig szerencsés. Egyszer kell negyed órán kereszül figyelni egy magas szintű MMORPG játékost ahhoz, hogy rádöbbenj, a magas szintű, céhben aktív playerek elhanyagoltak, szociális életük konvergál a nulla felé, valamint a tápolással, a gyűjtögetéssel és az új környezetben való kiemelt státusz birtoklásával kompenzálják azt, hogy szabadidejük ugyan tengernyi, de más, az nem igazán. (Azok a magas szintű MMORPGsek, akiknek van szociális életük, nincsenek elhanyagolva és elrontva sincsenek belülről, kérem, jelentkezzenek. Fenem a fogam rátok.) muhawhawhawhaw. haw. Szóval egy hete a Dungeon Runnersben szaladgálok, kifizettem az 5 dollárosnak kikiáltott (de időközben 5 eurosra váltott) havidíjat és amennyire nem akarok időt tölteni benne, annyira sikerül. *cosmic sigh*
Megfogadtam pedig, hogy a Hellgate:London lesz az az egyetlen MMORPG, amivel hajlandó vagyok foglalkozni (és mennyire szerencsés vagyok, hogy még időben lemondtam arról, hogy én indítsam el a magyar fansiteot), aztán persze jött a hír a Warhammer 40K MMO-ról is, a világ játékosainak döntő százaléka azért remeg, hogy ha már a Blizzard baszott bejelenteni a BlizzConon a Team 3 által fejlesztett projektet, ami remélhetőleg a Diablo 3 lesz, akkor legalább Lipcsében jelentsék be, hogy mikortól csókolhatjuk seggen a szabadidőnket. Esténként meg ezzel szaladgálok, ezzel, ott, fent és kifejezetten élvezem. Nem csoda, a Diablo 2 egy idő után csak elvesztette a varázsát, a Titan Quest a kamerakezelésével és a főhős customizingmentességével bukta be a sikert itt a HQ-n, a Fate-ben nem volt multiplayer, a szintén Flagship által fejlesztett Mythosról pedig (bétatesztelem) nem mondhatok sokat az NDA miatt, de egy biztos: még az indygameren is jobb játékokat találok nála.
A DR alattomos, remek voiceoverjei vannak, ötletes tárgyai, a loot requirementek csak szintekhez vannak kötve, az emberfialánya emiatt remegő kezekkel lép még csakmégegy szintet, a városi és erdei hangulatok egy az egyben a WoWra ütnek, én pedig titkos websiteok titkos fórumain keresgélek, hol vannak olyan szerek, amiknek az van az oldalára írva, hogy Time Potion, soulbound, Adds 2-4 hours to daily lifetime. Köszönöm, hogy elmondhattam.
uncharacteristically sour and distracted
Újraértékelt olasz futurizmus Bristolban. Az asztronauták zászlóleszúró mozdulatát és a munkáspárti időket egyszerre idéző látványvilág bukolikus elemekkel, valamint a magukat túldimenzionáló extrém magyar fiatalok vitatott jelképével (bakelittel és headsettel felszerelt buddha) dúsul. Érdemes felfigyelni a kerítés tetején elhelyezett titkos lávalámpára és a tóban megbúvó, még Horvátországból érkezett dohányzó péniszhalra is. (A képen Soffy, babából átfeslett zombiból átoperált bristoli taktikai ütőegységlányperformer! Szerinte az LD50 most már kitéphetetlen gyökeret vert (pwn3d) Bristolban. Rábólintok, jelöljük meg.)
i am religious in a dysfunctional way
everything i say is blasphemous
K5. Last of the good old days. Flyer mega girl: Soffy.
y inquiring minds mix
an almost completely forgotten side project for mentallo & the fixer. mainesthai, poor punk kids on mood suppressants and a severe dose of reality checks. (lyrics are as follows)
why . is smalltalk such a necessary evil . it's very boring . and yet we can't communicate without it . the weather, for instance . why are handshakes really necessary . defense mechanisms . so much time is wasted on things nobody really even cares about . fake laughter . fake orgasms . who cares . why are some things considered an insult while other things complementary . why is it that by the time you can afford the luxury you're too old to be able to use it properly . one can waste an entire lifetime dwelling on life's ironies as opposed to living them . it's all quite maddening . is life more fun before tv when you actually had to be creative . how come people think philosophy's something you learn from books and not something you think of yourself . and why is it that every time i turn around the exact person i didn't want to see is standing there looking at me waiting in the expectation of the things i'm about to say but really don't care about anyway
receding and still largely unimagined
Tudod, hogy kényszeres vagyok, lövöm be a kikacsintós, kötelező érvényű poént.
Tudom.
Neszebazmeg, öngól.
Ninth utószülinapja CD-turkálós fertőben merült ki, amit igazából ott rontottam el, hogy 290 forintért sikerült Chandeent, Velvetbellyt meg Whigfieldet találni, a bolt ritmusát innentől kezdve két jobbkéz mutató- és középső ujjainak CD-pörgetése adta meg, fejenként 500 darab. Epsilon Minus 990HUF, A Tribute to David Cronenberg 290HUF, Puffy AmiYumi 490HUF, cserébe beválasztottam a világ egyik legrosszabb deszkáspunknak kinéző alterrockját (Novak Seen), egy travibár-válogatást (már értem, miért nem hallgattam eddig sem, a budapestparádés maximum háromsávos electro-house is csak azért jobb (értsd, volt jobb) az Andrássyn, mert hangos (hangos volt), ez még azt az örömet se adja meg), a Hi-NRG pedig a híresztelésekkel szemben nem egyezik meg a eurobeattel.
Apropó, eurobeat.
a buddha, a póló
Még van egy lerakatnyi pólónk. Ha vesztek belőle most (a szöveg rajta félig ember félig kód), akkor össze tudunk dobni belőle egy kismopedre, amivel a Kék Yuk előtt rituálisan a falnak tudunk rohanni és ezen stílszerű, gazolinnal megsegített robbanással szállunk ki a partyszervezői szcénából, ha nem, akkor a szemeiteket karcoljuk ki a bérelt lézerrel (de akkor nincs robbanás). Vagy megkerestek engem ezzel kapcsolatban, vagy el lehet menni az Egyetem téren lévő TicketPortal jegyirodában (1053 Budapest, Egyetem tér 5., 13-as csengő, az udvarban jobbra a földszinten, hétköznap 10-18 között.) Kösz.
pásztoridill
IEMF, complication magnet. A magyar Jekyll és Hydeként feszítő Szabó-Obersovszky öntudatpáros személye már a sajtóhír első felröppenésekor garantálja a fellow szervezők szerint a biztos kamut, bukást és gyors pénzfelmarási lehetőséget, egy kicsivel továbblépve pedig az itthoni szcéna újabb elkaparását a külföldi booking és promoting ügynökségek felé, de ezt is lassan megszokjuk. Péntek este a meglepően szellős és depresszív dubstepet visszhangzó MokkaCukka után/helyett inkább a Farkashegyi repülőtér marad meg, picsányi kis bekötőutat keresünk fél óráig Budakeszi közepén PT-vel meg Sajtossal, aztán megtaláljuk, a konklúzió pedig ívfényként ragyog fel (bár az igazi malter majd csak a következő este jön), a legjobb bulik Budapesten általában a valahova kimegyünk, állunk, helyzetfelismerünk hármasban sülnek ki. Táblák, csillagos ég, sorompó, fényszórók, csendes kis péntek esti pásztoridill. Ötezer ember helyett érezzük jól magunkat három négyzetméteren (se), roppantul meghitt pillanatok.
Szombat este Ninthszülinap a K2-ben. A felismerések és a ráébredések ötpercenként követik egymást, megjelenik az a Cherry, aki amúgy Jáván tengeti mindennapjait, árnyjátékot tanul, a K2 főnök régi jóbarátja, még én adtam neki anno Neurománcot és vezettem be a demoscenerek közé túlérzékeny gimnazista mindennapjaim feszültebb időszakában, gyerekkel sem kifejezetten nyugodtabb, de legalább (megismerési sebességet számítva) én sem változtam sokat. (Ez aggasztó.) A görkoris divatbemutatóban a lányok bizonytalanul mozognak sokkeréken, nem futnak falra, nem szaltóznak, az Art Macabre klasszikus Beast of Bloodra komponált vámpírkoreográfiája pedig egyfajta paródia akarna lenni, komolynak túl laza, paródiának túl görcsös, a zene hallhatóan rosszul vágott és ezzel valószínűleg még jobban aláástam az eddig sem fényes ázsiómat a komplett gárda előtt, szevasztok. A goahuszárnak meg boldogabbat, bár ezt majd személyesen átadom neki a hangcsiholóval együtt.
shit on my dick or blood on my blade
Most olvasom újra Gibson Pattern Recognitionjét, harmadik fejezet, kihagyhatatlan így a cím, legalább rajtamaradtok az RSS-aggregátorokon egy kicsit hosszabb ideig. (Csöppet kevesebb, mint két hét a Spook Country megjelenéséig. Céghez rendeljük és imádkozunk, hogy a Sziget előtt pont megkapjuk még, legalább tudjunk egy jó száz oldalt magunkba tömni, mielőttt elindul az egy hét munka-galériakészítés-beszámolóírás-cikkezés-ebéd-interjúzás-party-kétóraalvás tortúrája, rögtön utána következő nap már a Hajón figyeljük a Digit All Love és az Esclin Syndo kombóját), aktív hónap lesz az augusztusból is.
the start of something bigger
or
far less dangerous
No Berlin until sundown.
Miután sikeresen kitöröltem a fent látható 2201 moderálatlan üzenetet a THE DOSE oldaláról, sikeresen bejelentettem, hogy a július végére kitűzött berlini szám nem jelenik meg július végén, de legalább lesz hozzá ingyenesen letölthető videóanyag. MoFoMaN (Teryal, Levente) sem tagja a berlini utazás óta az újságnak, az új, nemzetközi gárda most épül fel. Onnantól kezdve, hogy pénz nélkül, csak lelkesedésből és dedikációból csináljuk az újságot, megengedhetjük magunknak, hogy csússzunk, furcsa a királyi többes, főleg úgy, hogy most tényleg és igazán magamra maradtam tördelésben, grafikai layoutban, interjúkérdésekben és cikkírásban is, a videóanyag viszont izgalmas lesz. És még mindig nem hiszi el senki a PDFet látva, hogy nem kérek súlyos pénzeket egy ilyen magazinért. (Ami az én tervezői készségemet és pénzügyi alkalmatlanságomat húzza alá, ugye.) Talán nem titok, hogy lesz benne Noisex, Frightdoll és Alec Empire, a többi interjút még nem lövöm le.
Tervezzük már a következő külföldi utat (és itt már jogos a többesszám), akinek van jókarmaforgató képessége vagy imamalma otthon, ugyan tekergessen már egy párat rajta a kedvünkért.
ECHOCHROME: Escher gone interactive
Harmadik sor, tinnitus.
Lekerekített szélű slimtokos TDK-kazettáról üzente azt először Bill Leeb, hogy lázadni csak kapucnis pólóban, hevederes nadrágban és legalább három, feketepiacról beszerzett implanttal lehet, én pedig ott helyben elhittem, amit a kávébarna Grundig magnó mondott, az utolsó taktusig. A ZYX Music egyre egyszerűsödő technoválogatásai, a csak hírből ismert World Wide Web és a rongyosra olvasott Neurománc után a cyberpunk a tizenhetedik ősz alatt végre testet öltött, olyat, amit időről időre kiszűrtünk a 120 Minutes interjúiból és a másolt VHS-ek videoklipjeiből, örök memento is lett a Gunhedből és a headsetes-pisztolyos gyárudvari jelenetből.
Tizenkét évvel később életemben harmadjára állok meg a PeCsában, körülöttem jó ötszázan, mellettem lázas rohamban fotóz és kiabál felváltva egy kopasz, szakállas, fehér inges srác, azt visítja a haverjának, hogy ez a cyberpunk, de ez tényleg az, tudod, cyber, punk, a színpadon ott. A vontatózsilipekbe szánt ambient, a Chatsubo hallásküszöbre tornázott bárzenéje, a végtelen tinédzserkori zonerunok ütemei - crossoverbe és electro-rockba forgatva nullázzák le a hallásomat a harmadik sorban, legközelebb megfogadom Karl tanácsát és tényleg beszerzek valami custom-made UV-szenzitív dugaszt. A lipcsei botrány óta több, mint óvatosan nyúlok a FLA anyagaihoz és a legtöbbjében sikerült csalódni is, talán csak a semmi újat mondó dalszövegektől ment el a kedvem vagy attól, hogy a Millennium óta rágyógyult egy hangzásvilágra a csapat és nem képesek feljönni onnan. Harmadik sor, tinnitus.
Van ez így.
(Setlist: Intro - Buried Alive - Vigilant - Liquid Separation - Bio-Mechanic - Maniacal - Internal Combustion - Millennium - Prophecy - Unleashed - Plasticity --- Gun - Mindphaser)
GASTRO RUN: Sunny Lounge
SUNNY LOUNGE
1035 Szentendrei út 36/A
www.sunnylounge.hu
A dekor minőségi, kulturáltan fülledt, barnában és narancsban fürdik a hely tőle, a plafonon szelíden ömlik el a vetített lilás-zöldes-pirosas hullám-imitáció, a plazmával szembeülni talán csak annyiból volt hiba, hogy huszadjára hibátlanul a retinámra égett a Túrós Brownie Szelet, többféle itallal próbáltam eddig kimosni, sikertelenül. A felszolgálással semmi hiba, meglepően gyors (ennél gyorsabb már csak a Wasabi kaitenzushija lehetne, amit azért technikailag is nehéz lenne überelni, max ha én ejteném el a vadlazacot a patakban ÉS nyersen enném meg helyben, de ebbe inkább ne itt), a koktélokat és a helyre jellemző shake-kombókat a következő alkalommal ejtjük el, a kávé bivaly.
Ha már a pán-ázsiai ízek helyett itt lyukadtunk ki, futunk egy kört a thai csirkelevessel és a wasabis burgonyapürével megfejelt háromborsos lazac-steakkel. Az ígért csípősség csak a végén dolgoztat meg, de akkor is csak enyhén - valójában mintha donburi-csirkével megszórt klasszikus rament kapnánk, a riasztóan vastag tészta helyett remekül átfőtt és ízekkel teljes rizstészta fogad, a hagyma nem csíp, a fűszerek a gyomor barátai, talán csak a lé kevés hozzá, de ez már csak kötekedés. A lazac jó választásnak ígérkezik, ezzel tesztelünk mostanában új éttermeket egyébkéntis, a főleg borsból álló (vagy főleg borsnak érződő) fűszerréteg kellemes háttérízt ad, a csúcs azonban a wasabival összekevert krumplipüré, ami inkább aromát ad - aki a kerítésharapó háromemberes könnyezős wasabiélményt kívánja, csalódni fog, aki csak az ízt, könyörögni fog a receptért.
Az étlap merészen választ be fogásokat számos ízvilágból, which means we're in for a couple of more rides. Maximális megelégedettség.
when you think in video
ああ残念だ [garbage in, garbage out]
Vagy központozok ide egy érezhetően kényszeres listát, vagy hangosan is bevallom, hogy a negyven fok és a négy tabletta ginzeng konkrétan kisütötte a maradék agyamat, amiből egyébként sem volt sok mostanában. Ezen lobotómia-közeli állapotban köszöntöm összes kedves olvasómat (karcoljatok be kommenteket, hogy tudjam, kik vagytok), napi negyvennek írni ezerszer más, mint napi tízezernek, de a napi tízezer miatt már ide sem írhatom le, hogy szívfájdalom, hogy csak nyolc DVD-nyi pornó meg hogy a ma este egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy milyen addíció lehet a húgycsőnyílásba szorult Cornetto mogyoróreszeléke, jó-e avagy sem. Ezen lobotómia-közeli állapotban köszöntöm összes kedves olvasómat. (Az elkövetkezőkben a világ legjobb 90 perces slim TDK kazettája, a belvárosban talált koreai kifőzde, két TV-pilot és egy húszmilliós ajánlat kerül terítékre, véletlenszerű sorrendben. Addig újra megtanulok fogalmazni. Mindig a reggeli szendvicsezőben kell elfelejtenem azokat a szavakat, amikkel rendelnék, így mindig mutogatok csibészesen elkínzott arccal, majd sikerül a Tényleg Arany Kulcsmondatot kinyögni. Meg egy kávé lesz még.)
Another one down. A couple of more to go.
mérd le kétszer, mesd el egyszer
A Mathmos Jet Black életem első olyan lávalámpája, amit még akkor is be mernék rakni a Raidmax Ninja mellé, ha egy óra múlva izzó lángcsóvával tenné egyenlővé az utcafrontot. Mondanom sem kell, a Jet Blacket tavaly november óta nem gyártják, kancsalítja be a Király utcai Mathmos márkabolt eladója, aki stílszerűen utánam óvakodik be a boltba, ügyesen, én vagyok a két lábon járó hangszigetelés az amúgy pusztítóan jó, harminckettes cinekkel daráló drum'n'bass és közte. Az egyetlen eladatlan példány "bemutató példányként" árválkodik a polcon és 13,800 forintot is hajlandó vagyok érte szemrebbenés nélkül leperkálni, ha ideadja. Nem adja ide.
Állunk egymással szemben, a Fiú, Akinek Van Egy Lávalámpája és a Fiú, Akinek Nincs. Vegyél egy marsi állványt és fújd be feketével, párszáz forint egy tubus, mondja ő. Hát legalább, mondom én. Ez azt jelenti, hát legalább a faszoddal kéne a panaszkönyv első öt oldalát teleírnom. De előtte hadd vágjam le.
Bólint rá egyet, én strafelek.
Most egy esernyővel szemezek éppen. Fehéren világító LED-testű, 25 dolláros csodával, amit akkor is elővennék az esőben, ha három percen belül beázna és leföldelnék vele egy CERN-gyorsítónyi villámot.
