mecha musume (~gundam de~)
Anime pin-up lányok (萌え, moe) és (főként katonai) járművek antropomorf eredményei a mecha musumek. A kifejezéssel az a Shimada Humikane illette műveit, akinek az anime-rajongók a Strike Witches sorozatot (pics: lolitron) köszönhetik, mecha-rajongók valószínűleg a fanartok (BB szerint Gundam) között láthattak hasonlót.
Balra a mecha musume és a moe military közösség szaklapja, a MC Axis.
(via)
conspiracy @ kultúrház
Csak bekerült a Conspiracy a Kultúrházba (még mindig örülök, hogy Johanna nem a békéscsabai nekromaszturbálás miatt hívott fel), leszámítva az enyhe feszengést, ami átjárja a műsorral kapcsolatba került összes munkatársat és meghívottat ("senki sem fog érteni, ha elengedem magam", "senki sem fogja érteni, ha elengedi magát", "hogy tálaljuk, hogy még érdekes is legyen", "láttak már ezek lovat? élőt? élő lovat?"), egészen korrekt lett. Hétvégén Function.
ERGO PROXY @ flickr
Part of an Ergo Proxy private photoshoot at flickr. URL on the pic leads to divideby0 that in turn leads to the complete Real gallery cosplayed by noiwontsayplease and then some weirdnesses like Cosmode 17 (with more detailed pics here cosplaying out Ibara Group), a slightly disturbing Katamari Damacy trio of alien babies and then, out of the blue, trailer for Ang Lee's new movie Lust, Caution. (Below, episode 1 of Ergo Proxy.)
ARS ELECTRONICA 2007 (day 00, the arrival)
Európa (ha nem a világ) legnagyobb cyberművészeti fesztiváljára illően érkezünk Stiller kollégával. Egy sportkórháznyi testépítőt vinne sírba az a mennyiségű energiaital meg kávé, ami bennünk kotyog, csaknem sikerül frontálisan ütközni százzal az autópályán ("pedig csak egy pillanatra néztem félre"), majd rövid idővel utána le is grindoljuk Linz betonját, először az út közepén éktelenkedő villamospadkára futunk fel alvázzal elölről, majd nemsokkal utána oldalról, a csikorgás egyértelműen jelzi, hogy elvesztettünk legalább egy tengelyt, számos fogaskereket és egyéb olyan kiegészítőket, amik egy kocsiban vannak és nem tudjuk a nevüket, de biztos fontosak.
Sötétben, kegyetlen esőben ("ilyen időben én még a kutyámat se küldeném ki a házból. én igen."), térkép és utcatáblák nélkül sikerül kihajtani a városból (de rögtön be is parkolunk egy magánterület kellős közepére, valamit valamiért), negyed órára rá két konklúzióval vagyunk gazdagabbak - egy, a városban nem egy egyetem van (amit mi következetesen waypointnak használtunk), kettő, a város gaimani misztikus mélységekben lebeg, ugyanis csak úgy tudunk bizonyos pontjaira elérni, ha elhagyjuk, kimegyünk az autópályára és ott kanyargunk hosszú percekig. A benzinkutas, akihez odamegyünk a netről kinyomtatott, már kellőképpen ronggyáázott térképet mutogatni, néz egy darabig, majd közli, hogy most mit mutogatunk már neki, látja ő, hogy ez Linz, hát ő itt él.
Nyilván majd nem fogamzásgátló bombával érkezünk jövőre.
A tévé. Egyfelől nem adtak benne pornót (ez ritka), másfelől ebből tanultuk meg azt, hogy milyen az ember arca 5G gyorsulásnál.
PinkTsunamiinak, Bécsből. (És egyúttal üzenem Sajtosnak, csont nélkül sikerült beparkolni mellé térkép nélkül. Muhahaha.)
THE EPOXIES / BLADE LOKI
The Epoxies, a female-fronted punk band, mildly tweaked to get the chic new-edge taint, nothing special, not as energetic as Freekstar but sometimes quite catchy. Not a postworthy video, though, without the Polish metal/ska crossover Blade Loki whom I found looking for a completely fucked-up Diablo hack'n'slash clone.
THE EPOXIES - Synthesized
BLADE LOKI - No Pasaran
LINKBOX (that's great it starts with an earthquake)
Funnel Design Group (swingbeboppunk! Steampunk hangulatú portfolio egy oklahomai dizájnercsapattól, a háttérben swing, világító fejű marionettbábbal)
Dr. Evermor's Forevertron (Tom Every és a világ legnagyobb ócskavas-szoborparkja)
Axis of Evil (A bloomingtoni Steampunk Tea Party otthona)
Zachwass (Zachwass fotói, köztük a steampunk treehouse és pár Burning Man-es lövet)
Da Vinci Automata (a clockpunk az új shit, reneszánszba oltott cyberpunk és őrült tudósok, két kilométerrel a piacok felett)
Tuomas Korpi (megrendelhető enteriőrtervek)
Steampunk restaurant in Budapest: THE VERNE
Még két hét sem telt el a hvg.hu-s steampunk cikkem óta, már napalmbomba finomságával gyűrűzik be a stílus a belvárosba. A Váci utca Vásárcsarnok felé eső végén találtuk PinkTsunamiival, miközben sarkonként morzsoltunk el egy texasnyi káromkodást, hogy mégsem vettük meg a hobbikertészek virágföldcsomagjának álcázott kilós wasabi-kiszerelést. A VERNE ÉTTEREM gőzbúvárja csak apró utalás, hogy lent mi várható, a hangulat lent ugyan nem éri el a tengeralattjáróban speeden hetvenkétórázó világháborús skizofréniát (ez pozitív), de a dekoratőrt csendben istenítjük. Köszönjük Lottinak a lehetőséget a képekért, a galériáért katt beljebb (read more). Tapasztalatok után bővebb élménybeszámoló.
For all the non-Hungarian readers, we managed to find a real steampunk restaurant right in the heart of the main tourist attraction avenue called Váci utca. The place, Restaurant Verne looks and feels like the real thing. More pictures follow and we'll do a more extensive review on it soon enough. Enjoy the ride.
Read more
i know we're just pretending this
A Walking with Strangers meghallgatható a csapat MySpace oldalán. Ha tetszik az album, vegyétek meg, Európában szeptember 21-től kapható - ezzel sok dolgot biztosítotok. Support the artists, hej. (A fenti video nem a Walking With Strangersről van, de aki ettől nem öleli magához, semmitől sem fogja.)
codehunters
Top Uber Dog of this year's Animation Festival @ Ars Electronica. More about this later. Arriving late night back to Budapest.
day 1, linz (spread yourself like sunlight)
Approaching shock level. This year's Ars Electronica in Linz teems with a load of weird, emotional and sensual Japanese technology, Christian technological inventions close to madness and quite a dozen of weird press people running around with their avatar names above their heads (transparent plastic is quite the method, I tell you). The town is splendid, otherwise, very intimate, the small alleyways and the cozy cafeterias almost make you feel like home. (Then you look out the window and see a beach modeled after one based in Second Life and its gets quite surreal.) Girls are gleaming and their coffee is quite a Hiroshima kind of assault.
Been checking out various exhibitions for seven hours now, the available DVD materials here are awesome beyond recognition. Day 1's been awesome so far, a shitload of pictures taken, will start posting them tomorrow (or the day after tomorrow. Or when we get back. There's no wifi at the guesthouse but we have lots of Austrian guys with bears and beers and noise. And then some more beer. This is slowly getting to me.) We almost crashed at the autobahn face front. Quite a memorable picture of a piece of machinery ass. Now we're off to Second City at Marienstrasse.
out of my way i'm running
Feedbackre genetikailag képtelen Kedves olvasóim, csíkra szorított lábat kívánok nektek az elkövetkező pár napra, elhúztunk a kollégákkal az Ars Electronica Fesztiválra Linzbe, ahol három napig mértéktelenül digitális arcokkal leszünk összezárva, Second Life dietetikus szakemberektől kérek orvosi tanácsokat, hogy miként hasonlítsak a legjobban avataromra (és hogyan legyen tócsányi mangaszemem többmillió forintos arc- és szemüregimplantáció nélkül), sírva fotózok és videózok mindent, ami a szemem elé kerül, az orromból pedig enyhén sznob, afrikai díszítésű ginzengadagoló lóg majd, fotósunk a kritikus pillanatokban megpróbál Atisra hasonlítani (fotó, fotó?), ilyenkor jobb esetben átveszem az uralmat magam felett. Józanabb értékítéletű, az Atkinsont is ismerő olvasóim már bólogatnak az ingerhiányra és az autoagressziós tünetekre.
Csak hogy a helyzet bonyolódjon, fotósunk (a későbbiek kedvéért ő lesz Az Ákos) rámaggat még egy méretesebb apparátot is, minek következtében jobb kézzel fotózok, ballal rögzítek YouTubera, középen meg feltehetőleg fasszal írok, esetleg ráakasztok egy kalapot, multitasking man, will mess around for intel, donate me. Búcsúzóul kaptok egy remek Flickr steampunk galériát.
Part of the Kat Bret Photography Portfolio
THE DOPLER EFFECT
Szingularitás, transzhumanizmus, DARPA. Ebben a háromszögben mozog Jhon Doria összeesküvés-elméletektől terhelt, poszt-9/11-es websorozata, a The Dopler Effect. Kiégett FBI-ügynök, akiről egy mániákus ammóniaivó privát részleteket tud, egy kóros junkie, aki három év alatt egy kétes feketepiaci biznisszel az egekig húzza magát, egy rejtélyes figura, aki szerint a halálfélelmet csak egy dolog szünteti meg igazán: a halál. Neki pedig csak olyan emberek kellenek, akik ilyenek és ha kell, le is gyártja őket saját céljaira. Mi történik akkor, ha az emberiség végre kihasználja a rendelkezésére álló erőforrásokat? És mit jelent embernek lenni? (a lírai énem erre gond nélkül levágja egy életlen ráspollyal a kisujját, szar közhely volt ez). Rákattantam, munka helyett is ezt nézem, úgyhogy sürgősen másszatok bele. (Nektek se legyen jobb.)
METALOSIS MALIGNA
Metalosis Maligna is a fictious documentary about a spectacular yet chronically disabling disease which affects patients who have been fitted with medical implants. Sourcing from such implants a wild metal growth ultimately transforms human patients into mechanical looking constructions.
Két holland cybergerilla, Floris Kaayk és Sil van der Woerd alkotja a Microbia csapatot, jelenleg öt, helyenként cyberpunkkal is átszőtt, szinte teljesen kiforrott dokumentumfilm nézhető meg sitejukon. Még nem ütik meg száz százalékosan a polipszájú idegenek dél-afrikai beilleszkedési problémáiról forgatott fiktív csodát, de közel, közel.
LINKBOX (the last man on earth doesn't miss anyone at all)
Dubai Steampunk (Aprólékosan összerakott birodalmi rohamosztagos, Boba Fett és egy Alien Dubai emirátusi plázájában, az Al Jabber galériában)
Stanley Steamer (Háromhatvan egy miniosztályt hordozni képes steampunk avagy vinatage járgány körül)
Stephane Halleux (Burton és Verne találkozása a műtőasztalon, tökéletes, ideális filmalapanyag)
Is it possible that steampunk is making a comeback as acquiescence to the notion that our more recent apparently plausible models of the future will never come to reality? (Warren Ellis)
the logo, the ignorance
Az LD50 második logóváltását nyilván elég sok hiszti és faszverés övezte. Míg az első időszak vörös hajú, pisztolylóbáló cyberlánya elég aprólékos volt és színvilágban is simult a szürke-narancs-piros kombóhoz, addig a csaknem három évig vitt nonfiguratív jel (ami lehetett esernyő. hallucinogén gomba, rózsa meg vagina is) a totális érdektelenségbe süllyedt. A saw tervezte új logó mögött a fő szlogen a
because we can
, még a headsetes-vinilforgatós Buddha is működik nálunk, erre gyakori olvasóm (legyél te is gyakori olvasó!), SinRed, arconhusint egy linkkel (a kép mögött meg itt).
amber guard, sexy hazmat
Három órával ezelőtt arról akartam postolni, hogy mennyire nincsen mostanában ígéretes tartalom, aztán rátaláltam a Last Wear ruháira, egészen konkrétan az Amber Guardra. PinkTsunamii visítva-röhögve zuhant ki balra, én pedig ezennel üzenném kollégáimnak: amikor meglátnak ebben a szerkesztőségben, tudhatják, hogy fizetésnap volt. A Lastwear galériái (meg az Amber Guard galéria) a flickrn meg a DeviantArton.
(via DeckHead)
they bore me
Én sem gondoltam volna, hogy az önmagát igen válogatósnak és sztahanovistának tartó Henry "I am able to go for it with no restraints" Rollins '95-ös interjúját posztolom ki ide hajnal negyed kettőkor. Rollins valahol megragadt bennem a Robert Longo "Doctor Allcome" Spiderjének, a straight edge hardcore zeneisége valahogy sose mozgatott meg igazán, amit meg az amerikai mindennapokról mond, azt olyan szintű vak beleéléssel és dühvel képes mondani, hogy párezer kilométerrel arrébbról nem lehet annyira komolyan venni, úgyhogy megmaradt a demagóg düh öntanító és önfejlesztő csodapéldányának egészen körülbelül tíz perccel ezelőttig, amikor is meghallgattam, hogy mit gondol a körülötte lévő emberekről és a munkájáról meg az élettempójáról és ugyan nem szeretem hallani a saját gondolataimat mások szájából vagy nem szeretek másokat jobban tisztelni azért, hogy azt gondolják, amit én is, de ha valamitől, ettől talán visszatért egy kicsivel jobban az edge. (Minden nap egyre hosszabb mondatokat kaptok.)
noir with a razor, glazed in rotten cumstain gray
Már a hidratálóval egybekötött borotva sem egy annyira penge (sic!) ötlet, szürke-kék kibergésalánnyal hirdetni még kevésbé az, allúzióktól hemzseg az egész, nagyobb részben Björk klasszikus All is Full of Love-jától, kisebb részben meg, kedves olvasóim, vegyétek elő Sterlingtől a Schismatrixot és olvassátok el az akármilyen ízesített zselét ürítő gyönyörgésákat az átimplantált emésztőrendszerükkel, na, kisebb részben meg tőlük. Ez a jó a műveletlenségben, semmiről nem jut eszedbe semmi és minden annyira új. A lobotómiát tíz méternyi telefonzsinórral és kettő, az Arbatból szerzett igen minőségi és ennek megfelelően kibaszottul drága tőkemájkonzervvel kérném. (A link pedig by, no surprise, PinkTsunamii.)
sin, slip and slide
Kétféleképpen nem tudok csak mostanában írni, szórakoztatóan meg magamról, mindezt elég észrevehetően. Mindezt félretéve, a péntek-szombati SZIN kellően meleg, poros és szórakoztató volt. A Kosheen sajtótájékoztató konklúziói: Sian elhízott és menekült a mikrofonok elől, Morrison szétcsapta magát, Beale még a legszimpatikusabb közülük, de azért van annak egy súlya, amikor feléd nyújtja Sian a kezét és azt énekli többezer embernek, hogy look at the damage, vigyorogsz a 350D mögött és közben meg az jön, hogy basszameg, hogy fotósárokban üt meg az ilyen helyzet, nem máskor. Az Apollo 440 jóval barátságosabb, kedvesen hessegetik arrébb az okvetetlenkedőket, hogy nem, ha most interjúzunk, akkor nem akarunk piálni menni, kéremkapcsoljaki. Most jönnek vissza a scenebe és riasztóan öregnek érzik magukat életkorilag, a zeneipar azonban ugyanúgy a feje tetején áll, amikor beindultak, úgyhogy nem tartanak ettől. Masszív arcok, jó helyre csúsztatott fekete-narancs névjegyek. A Red Lounge és az Unicum Next kiemelkedően jó hangulatot hoz, az utóbbiban tekstep, illetve progresszív trance, az előbbiben meg akkora DJ-szettet tol Aston Harvey (Freestylers), hogy kiszakad a ház oldala.
Róluk tud valaki valamit, bármit?
what immortal hand
Mechanikus tigris, Brugge, Belgium.
Flickr galéria itt, az ezt elkövető Kezanti meg itt.