damage

Fisting Utopia

So I'm talking to this girl and she tells me how she's stuck in a rut - she knows what she wants but she doesn't have a chance to ever achieve it. She's totally, very doomed, she says. So I ask her, Why don't you use the trick? "The what?" The reality hacking trick. When you do the unexpected twist to solve the task at hand. She doesn't quite get it. I explain.

Don't bury yourself in the head, I tell her, if you say you're doomed, you think you're doomed - if you think you're doomed, you won't see any other way to get out. So the key to find a vector of liberty is basically in your head. And it's not even mysticism, it's just how you deal with your shit. It's very much like sitting with D in the ambulance car with him bleeding and looking very much out of any picture you can think of. And the ambulance guy tells me, "Hey, we see dozens of people every day who look worse than that. Those who want to live, survive. Those who don't want to live that much anymore, they die. It's that simple.

So I tell her, don't bury yourself in the head. You - and you there, reading this -, you're all into books and movies and protagonists and superheroes and people who effectively deal with their stuff. So make yourself into one of those people. Make up an ideal character. Make up your own superhero. A positive projection. Whatever the name is, just imagine the kind of person you really want to be. How would that person solve that problem the book/movie way? Imagine that and then make that happen. It is creation. A sheer force of will. Magick, if you will, quite close to how Crowley described it. However you call it, that's what actually makes stuff happen.

She's silent for a second and then she goes like And do you usually work things out the same way? And I tell her, No, I was never really forced to do it. And then I realize I just lied. The mindpower that was put into that trick was used, twice, I think, invested into spells of something like ten years. And when the discussion ends, I realize, the tricks don't work anymore. And that explains a fuck lot about my life at the moment. And the first sentence I wrote ends the whole post. So I started to be a superhero, again.

by damage

...and it will be given to you

imag0666 dot jpeg. Papa Legba ouvre baye pou mwen, Ago eh! Papa Legba Ouvre baye pou mwen, Ouvre baye pou mwen, Papa, Pou mwen passe, Le'm tounnen map remesi Lwa yo!

by damage

drinking the piss of our friends, eating the ashes of our enemies

THIS IS HATE SPEAKING.

silent fucking silhouettes. silhouettes silently fucking. Összkomfortos tundra a világ tetején, LEDprizmákkal megköpött kártyavárfalakkal, néha felébredek, ha egyedül és körbe kell néznem, hogy tudjam, rossz helyen vagyok, mielőtt visszaaludnék, a kártyák zöld árnyékában figyelem az árnyékomat, de nem változik, nem nő, nem sokszorozódik, ez így unalmas, ez még az utolsó, amire gondolok, mielőtt a tudatom aknafalak között pattogó fémsikolyokba bomlik le és porolja le magát a másik oldalon, szép, vallatáshoz használt tükörüveg fedi azt az egészet, alig hozok vissza valamit belőle, néha megmarad valamelyikőtök arca, írok neki olyankor, álmodtam veled, ez legalább olyan rossz poke, mint az SMS, hogyaztmondja, Terhes vagyok, de legalább garantálom, hogy azok nem fognak velem beszélni, akikkel álmodom. Reverzmágnes, hűtőn csorog.

Szanálok. Ahogy egy szamurájelegenciával oldalradőlt, nyolc évnyi magánéletemet halk csattanással magávalvivő HDDre kimentem és ittam egyet, nyugtázva köztük és köztem feszes biccentéssel, hogy szopjatok le, úgy emésztette fel az entrópia az aktív huszas évtized jegyzeteit, könyveit, lemezeit, a konzumerista negatív négyzetgyök alatt képzett pina határozott flapflappal záródott búsra három teli konténer után, pedig valahol van egy univerzum, ahol a bal felső fiókban még megvolt a komplett, 2600akkal bérelt zárnyitó szett. A feedeket egymás után ütöm ki, a legtöbbje értéktelen, hazug vagy még túl korai, ha valaki szembejön sparktól tág mangakerek szemekkel, hogy hallottad-e, akkor nem lepődöm meg, miért tenném, a fejemben lebontott Midnighter-gráf már rég annyira unott, hogy azt nézi, lehet-e Moebius-szalagra úgy maszturbálni, hogy utána törtdimenziója legyen. Az ananász a titka.

A gráf előnye (hátránya), hogy egyszerre él benne az összes lehetőség, karnyújtáson természetesen távol, akarok egy olyan születésnapi ajándékot, hogy mutathassak egy középső ujjat a Földnek, mielőtt becsapódnék a Marsba, hogy utána Minecraftozzak a kellően invizibul szabadkőművesekkel. Sötéten habzó traumaebek, gyorsriposztos automata írás, szevasztok. Rég nem látott kurvák a hátam közepén, jó öt éve nem írtam már így vagy több is volt talán, ablakba kirakott webcampislantásokból és az így elkapott fénypászmákból számoltam még ki a világ igazmondását kellően remegő vasárnap estéken. Azt hiszem, meg is fogalmaztam hangban mindezt, a tehetségtelen, rejtett szögekben forgatott háromszögekkel terhelt okkulthipszter witch house túl erőtlen mindehhez, az űrgárdistákra komponált hardcore túl statikus, a darkbient túl morajló, a black metal túl szétszórt.

A csend azonban örök.
Sikoltok.
És senki sem hallja.

by damage

zenét is írtam, egyétek (105 percnyi fasttracker)

Syskon (1997) by planetdamage

Mielőtt szavakban gondolkodtam volna, hangokban gondolkodtam. Napi hosszú órákat ülni egy gyakorlatilag Excel-tábla előtt, amit ha elég sokat fikszírozol, visszaadja a kilencvenes évek technokultúráját. Trackerekben zenét írni sosem volt szexi vagy eladható, még emlékszem a Király utcai kukára, amibe úgy dobtam bele életem utolsó demókazettáját, hogy előtte gondosan több métert kihúztam belőle, a fekete, füstölgő düh miatt a környező lakosok is udvariasan elkerültek, aztán Yonderboi egy házipécén összeeszkábált albumával kilőtte magát Nyugat-Európa felé, a producer meg, akinek a véleménye miatt (nyilván jó rákenni) átfordultam az írásba a zenélés miatt (nyilván páran hálát fognak adni az égnek emiatt), érezte, hogy a technológia mindazonáltal működik és az apja zsíros, füstölgő faszát, na akkor hagytam abba a zeneírást, a fenti szám volt az utolsó, amit egyáltalán.

Terminal Ward Victim (1999) by planetdamage

Ezt meg nyilván utána, amikor egy pillanatig még úgy éreztem, hogy lehetne iparit gyártani. Servohatred Módszer Simonnal néha ránézünk, hogy kéne rá vokált tenni, milyen szép lenne, aztán mindenki éli az életét tovább.

Lényeg a lényeg, felraktam a legjobbnak ítélt zenéimet SoundCloudra (goától raveig nyúlik a paletta, némi majdnemanalóg csattogással). 1995 meg 1999 között születtek, úgyhogy a legfiatalabb is iskolaköteles már, ilyenkor azért röhögök, főleg, hogy még mindig elkérik a személyimet mindenhol. Kíváncsi vagyok, mennyire tetszik nektek (ez nyilván azt jelenti, hogy kíváncsi vagyok, hányan fogtok lelkesedni meg lájkolni). Ha sokan, a végén még előveszem valamelyik zeneszerkesztőt és nekiállok megint hangokban gondolkodni. Nyilván inspiráció meg löket kell meg lehet, hogy két hétig tart a lelkesedés, merthogy egészen sok asdf meg lofasz nevű félprojekt terjeszkedik legalább három vinyó rootjában, de amilyen heteket élek, már azon se lepődnék meg, ha.

by damage

otomata: automatize your ambient, refresh your techno

Otomata is a generative sequencer. It employs a cellular automaton type logic I’ve devised to produce sound events.

Each alive cell has 4 states: Up, right, down, left. at each cycle, the cells move themselves in the direction of their internal states. If any cell encounters a wall, it triggers a pitched sound whose frequency is determined by the xy position of collision, and the cell reverses its direction. If a cell encounters another cell on its way, it turns itself clockwise.

This set of rules produces chaotic results in some settings, therefore you can end up with never repeating, gradually evolving sequences. Go add some cells, change their orientation by clicking on them, and press play, experiment, have fun. (otomata at earslap.com, via technoccult, as recommended by tobal)

by damage