Shameless self-promotion, jövőkutató-néző tematikust dobott a standokra a HVG, én meg benne vagyok, káosz és kihívás felütéssel (sötét és zavaros, tudom). A barátaim ne vegyék meg, ne csak azért, mert megmutatom nekik vagy átküldöm a levonót, hanem mert gyakorlatilag ezt beszéljük hónapok óta a kávé meg a beazonosíthatlan és csípős ázsiai ételek felett, hogy hol rúgjuk rá az internetre, mint kopasz, dagadt, izzadó, hunyorgó főnökre az asztalt, hogy elég volt.

Amúgy meg vegyék csak meg, a többi cikk miatt meg amúgy az egész product miatt, merthogy egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy leírom dícséretként, hogy na ilyen lenne a magyar Wired, persze nem ilyen lenne, de itthon annyi szánalmas, erőlködős, izzadós projektet lát az ember, hogy inkább elveszíti a reményt meg a hitet a hazai összefogott munkában (az összefogotton, a strukturálton, a támogatotton, a top-to-bottomon a hangsúly), aztán szembejön az ilyen, neked meg cuppanós pre-duckfacere vált az arcod, hogy óbazmeg, ez jó, a legyezőről elővették az összes témát, jól körül van írva, a heti HVG-designhoz képest ez végre előremutató, jó megfogni, átlapozni, barcodeolvasni, két asztalszélivel faszamunka. A tartalomra sok helyen persze horkantok (nem én lennék, ha), nem elég transzhumán, nem elég bevállalós, nem elég angolszász szintet ütő, de ezt nem részletezem, egyfelől azért, mert kurvára elegem van a szakmai és egyébirányú trollokból, másfelől azért, mert amennyiben kidobod az angolszászt a mondatból, esik az egész érv. Hazai vonalon ez most mérceemelő. Kimész. Megveszed. Asszimilálod. Elindulsz. Építesz.