Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A második rész 2001-ben született, néha rájövök, hogy nyolc év az a hat, akkor az SMS még számított, kicsit sandítok, az Origónál is csak egyetlen fúró jutott el az agyamig: három nagybetűvel írjuk ezt, akármennyire is lógjon ki a szövegből. Az alábbi szöveg nem az erre szánt válasz, de azért kösz. Enjoy.

“Pleasure planet boy
Bad ass razor motha!
Lookin’ for a dose of action”
(My Life With the Thrill Kill Kult – Sexy Sucker)

Az SM rövid, félreérthető és gunyoros műfaj. 160 karakterbe, vagy annak többszörösébe tömöríteni fontos (vagy fontossá erőszakolt) üzenetet, ez olyan, mint nőnek az ultrarövid koitusz, egy-kettő-háááá. Napi húsz üzenet semmi. Jaj, engedj ide, csak pár SMSt szeretnék elküldeni, búg Y, próbál csilingelni egy kicsit, hogy gyorsabban rohanjak el a webmail mellől. (Hat éve gáznak tartottam a webmailt, a Gmail azóta téeszelnökkalapos, okvetetlenkedő kisgazdaként elvette a monokróm emailezés örömét, amihez még külön felöltöztél, ha olyanod volt, most meg a sörödet issza meg helyetted. Webmail.) Később 160 BPMre izgulva beszél, amikor csak annyit írok neki (Y-nek), “Azt hiszem, félresült egy üzeneted.” Kontra: “Melyik?” Rekontra: “Amiben B és a jóseggű pasi volt megemlítve.” Re-rekontra, magyarázkodás, feszengés a következő f2fnél. Ilyen a nő, félrelövi az SMt és zseniális gyorsasággal kürtöl szét titkos kapcsolatokat, jóseggű pasikat, netán centizett méreteket. Utánozza a férfit, aki keveri a női neveket, barátnőnek hív szeretőt és vica versa, van ez így. Az SM laggol (lagzik, lagos). Csaj a Földön, én egy űrhajóban a Hold környékén, 7-8 perc eltelik egy-egy válasz között, pedig nem is hosszú a körme. Ki kéne találni a szőkéknek azt a billentyűzetet, ami a billentyűk közti üresjáratban (ejtsd: lyukban) érzékeli a befúródott körmöt, csökkentené a hibaszázalékot, ha már a körömméretet nem is.

Az SM elér, elolvasható, egyoldalú, kitörölhető. Fiktív (én elküldtem, nem kaptad meg?). Fegyver (floodolni lehet vele). Csak azért nem bombolom le vele, ezt itt most kitöröltük, ti meg elgondolkodtok hunyorítva, kit is, mert nem tudtam kipróbálni senkin, akitől pontos infót nyerhetnék, hogy milyen címről érkezik a halálos adag, a központot meg csak nem hívom fel, hogy ugye nem lehet tracelni engem ezalapján? Marad a lapulás, a doc se ír semmit, hát ti sem a műszakin tanultatok programdokumentációt írni, mi sem hobbikertészek vagyunk.

Az SM jó, elértem vele egy dudeot (nehezen döccen a dude, 2003-ban már pont nehézkes volt így hívni valakit, legutoljára Mátrix-paródiában hosszú-úznak le így zs-osztályú utánnégert, aki a Saintsbury’s sarkán vette a megbízhatatlan szerbtől a piros vagy a kék pirulát), akivel se mailen, se telefonon nem lehetett szembesülni, na mondom, apró kis szösszenetet erről. Haikura is jó. Az öt-hét-öt elég rövid ahhoz, hogy tizenhétszer max öt (legrosszabb nem létező eset), tehát nyolcvanöt meg kétszer space slash space, az 91, ennyi karakter átmenjen, meg még valami személyreszabott, mondjuk, “ölel, anyád” vagy “megdöglesz holnap”. Netán “<-- jó, mi?". (Aztán megszületett a Twitter, miközben az Index és szomorúan elhasznált társkereső oldalak fórumairól gyengéden elcsúsztattam a mitcsinálszmost fórumait, milliomos lehettem volna, szomorúan félrehorgolt ház szomorúan félrehorgolt házmestere lettem.) SMben rendelni könyvet, mert az ISBN is belefér meg az összes rendelési adat is, aki ezt olvassa, adja át, egyétek meg az ötleteteimet és legyetek belőlem gazdagok, pukkadjatok meg mind, hiába több ezer forint egy cappuccino, attól még a kombatboot a divat nálunk (ez akár egy anarchista techno-industrial-punk banda neve is lehetne, első betiltott sláger címe, "Megugattuk Jézust, erre elszaladt"). Sokkal elegánsabb a deface a polgárpukkasztó kérekegynarancslétnél, ha assemblyt dobsz a htmlbe, azzal gyönyörűen hazafújhatsz egy vinyót, ha meg kalapáccsal vered be egy franchise ablakát, attól meg csak az üvegesnek sört estére, adsz? Az SM átveszi a klasszikus kávéházi csattanók szerepét, klikkelgetünk vadul, míg végül kiderül, hogy nem a nőnk akar megerőszakolni minket, hanem az influenza, nem a haver akar beköltözni hozzánk, hanem bin Laden, ilyenek. Kiszakad az emberből a lehelletnyi jaaaj, mást vár, de ezek szerint ennek a kis bolhafasznyi zsánernek is megvan a maga shock valueja, nem is elhanyagolható. Legrosszabb SMS ever: “Terhes vagyok.”

Az SM az új gomi. Nem töröljük ki, ha kitöröljük, előtte leírjuk füzetbe irónnal, vagy notepadbe ujjal, kinek hogy. (A múlt éjszaka kapott SM-ekben mindig a legőszintébb pillanatok kristályosodnak ki.) Az új giccs. Short message new world order.
Then Twitter came.