Day one. Megtaláltuk Berlin legrosszabb romantikus olasz pizzériáját (Romantico Pizzeria néven fut, meglepő módon), az Alexanderplatz plázáiban rosszabb a választék, mint az Árkádban, az előbb lepörgött a tévében egy apró spot, japán kurvákkal, animált nindzsákkal és vérköpő kutyákkal, a városban amúgy mindenhol százötven centis koreai, kínai és japán turistalányok mászkálnak náluk nagyobb térképekkel, úgyhogy értékeljük a helyzetet, elég jól nyitottunk.

Az első dolog, amit megláttunk a repülőből. A második egy teli torokból üvöltő őrmesternő volt és egészen véletlenül minket üvöltött le. Nem volt szép, nem fotóztuk le.

Ők szépek, őket lefotóztuk. Ötperces ámokfutás eredménye az Alexanderplatz sarkán, kihagytuk az energiaitalos sixpacket, a tésztákat és az egyéb olyan apróságokat, amikért holnap kell elmennünk. Beleértve a gyömbéres energiaitalos sixpacket. És az integető elemes macskákat.

Az S2 hídja alatt elrejtett kerítésen találtuk meg a szombati programunkat. Elszántan tekergető japánokkal és homályos szemű VJ-kkel töltjük az éjszakát és szerintünk félpercenként azt halljuk majd a hátunk mögül, hogy rock! rock! rock!, a tapasztaltabbak már tudják, hogy ez mit jelent.