Kétféleképpen nem tudok csak mostanában írni, szórakoztatóan meg magamról, mindezt elég észrevehetően. Mindezt félretéve, a péntek-szombati SZIN kellően meleg, poros és szórakoztató volt. A Kosheen sajtótájékoztató konklúziói: Sian elhízott és menekült a mikrofonok elől, Morrison szétcsapta magát, Beale még a legszimpatikusabb közülük, de azért van annak egy súlya, amikor feléd nyújtja Sian a kezét és azt énekli többezer embernek, hogy look at the damage, vigyorogsz a 350D mögött és közben meg az jön, hogy basszameg, hogy fotósárokban üt meg az ilyen helyzet, nem máskor. Az Apollo 440 jóval barátságosabb, kedvesen hessegetik arrébb az okvetetlenkedőket, hogy nem, ha most interjúzunk, akkor nem akarunk piálni menni, kéremkapcsoljaki. Most jönnek vissza a scenebe és riasztóan öregnek érzik magukat életkorilag, a zeneipar azonban ugyanúgy a feje tetején áll, amikor beindultak, úgyhogy nem tartanak ettől. Masszív arcok, jó helyre csúsztatott fekete-narancs névjegyek. A Red Lounge és az Unicum Next kiemelkedően jó hangulatot hoz, az utóbbiban tekstep, illetve progresszív trance, az előbbiben meg akkora DJ-szettet tol Aston Harvey (Freestylers), hogy kiszakad a ház oldala.

Róluk tud valaki valamit, bármit?