Tudod, hogy kényszeres vagyok, lövöm be a kikacsintós, kötelező érvényű poént.
Tudom.
Neszebazmeg, öngól.

Ninth utószülinapja CD-turkálós fertőben merült ki, amit igazából ott rontottam el, hogy 290 forintért sikerült Chandeent, Velvetbellyt meg Whigfieldet találni, a bolt ritmusát innentől kezdve két jobbkéz mutató- és középső ujjainak CD-pörgetése adta meg, fejenként 500 darab. Epsilon Minus 990HUF, A Tribute to David Cronenberg 290HUF, Puffy AmiYumi 490HUF, cserébe beválasztottam a világ egyik legrosszabb deszkáspunknak kinéző alterrockját (Novak Seen), egy travibár-válogatást (már értem, miért nem hallgattam eddig sem, a budapestparádés maximum háromsávos electro-house is csak azért jobb (értsd, volt jobb) az Andrássyn, mert hangos (hangos volt), ez még azt az örömet se adja meg), a Hi-NRG pedig a híresztelésekkel szemben nem egyezik meg a eurobeattel.

Apropó, eurobeat.