A diszgráfiás étlapszerző ujjait valószínűleg egyesével építették egybe a bungeejumping-kötéllel, mielőtt ledobták volna az északi összekötőről, mert egy sort se írt le helyesen (de még azt is rosszul), a szomorúfűz-retro függönnyel eltakart konyharészből Falloutot megszégyenítő riasztó szól, amitől a fiúk fiktív, víz és vodka elegyével teli fürdőkádba buknak alá (a nagyon óvatosak a piros-fehér asztalterítőktől már visszafordulnak az ajtóból), az este nyolc után érkező üzletemberek meg extra szívdobbanás nélkül gyújtanak rá egyszerre egy fél csomagra a szomszédos asztalnál, mégis vagy három éve ez a törzshelyünk, Budapest legjobb koreai étterme. (itt meg a foursquare, címmel együtt, Zichy Jenő 9, az Arany János utcai metrómegállótól két percre, a Serpával szemben, ahonnan mindig nagyon helyes, ugyanakkor nagyon részeg lányok jönnek ki)
Zergelés a hűtőben: ismerkedés a koreai konyhával
Parkolóház mellé rejtett apró gyorsétterem, piros-fehér kockás plasztikterítővel, amiről csak hangos decibelek árán tudod lerántani az alkarod, önmagában bűvésztrükk a poharakat a helyükön tartani, a falon stilizált szerencsehozó házaspár, amin a társaság nőtagjai hangosan felsírnak minden egyes alkalommal. Ahogy fél órával később a második csomag zsebkendőt bontják a többiek a kimcsiből erjesztett fájdalomkoktélra, elkönyveled magadban, hogy a koreai konyha műremekeivel otthon is el tudsz kápráztatni bárkit, csak alapanyag kell hozzá. Meg egy veretes vegyvédelmi felszerelés. Pecséttel.
Koreait főzni könnyű lesz, csak kimcsit kell hozzá vennem, az az erjesztett csípős káposztaretekzöldnövény, magyarázom a többieknek, elhallgatva az aprócska tényt, hogy csak hidegen jó, mert melegen olyan, mintha két monszun között nyalnál bele egy ősasszonyba, szagra biztosan, ízre feltételezhetően, de ízre majdnem mindenki tud szagról asszociálni, ezért lehet két üveg bor után bárkin meglepődni, hogy vajon tényleg bevette-e azt a szájába. Szóval kimcsi. Nem kell tudniuk a titkot.
Mindenkinek csak annyit árulok el róla, hogy Dél-Korea addig nem volt hajlandó embert küldeni az űrbe, amíg ki nem fejlesztették a laborban a kozmoszban is fogyasztható kimcsit, biztos olyan, mint az űreper, amit négy fontért vehetsz meg a londoni Science Museumban és a nyáltól lesz ruganyos meg eperízű, de a szöuli űrmúzeumig még nem jutottam el, úgyhogy csak a fejmozi marad. Meg az emlék, miszerint hálátlan barát a koreai konyha vitamingazdag, szomorú halott zergekre emlékeztető alapanyaga, ha külsőre nem is, szagra mindenképpen, beletapad a hűtőbe, kereszteshadjárat kell a semlegesítéshez. A magyarok szerint a macskaalomba szánt szagtalanító meg a nyitott doboz tej a nyerő, a szöuli angol fórumok meg nevetnek, két hűtő van minden háztartásban, egy a normálnak, a második a kimcsinek és szagtársainak, itt behunyom a szemem és inkább megeszem mindet, hogy ne legyen többet büdös, aztán a hátamra fordulok és rúgkapálok, annyira fáj. Ezt csak a szembeszomédaim látják, azóta is kijár a szent őrülteknek szánt tiszteletteljes köszönés. Köszönöm, ennyi volt a magánszám, most jönnek a jótanácsok. (…)
2) Lehet, hogy olcsóbb és biztosabb elmenni egy koreai (gyors)étterembe, a nyersanyagok ugyanis nem mindig és nem mindenhol szerezhetőek be – vagy többet hagysz ott a boltban, mint szeretnéd. Ha főzésben még nem vagy annyira menő, csúnya leégés is lehet az este vége, úgyhogy óvatosan. Barátoknak és lefegyverzendő lánynak koreait főzni viszont epic win. Dönthetsz.
3) A kimcsi mellett a koreai konyha másik alapanyaga a rizs, úgyhogy lehetsz kolduló koreai cserediák, ha kimcsilébe mártogatott gyorsrizsen élsz, de ugye itt mindenki érti most az iróniát. Alapszabály, hogy az egyszerű ételeket könnyű elrontani, a rizst is, úgyhogy aki nem bírja elkészíteni, vegyen rizsfőzőt, nem autentikus, de egyszerűbbé teszi az életet. Ha már itt tartunk, jól jöhet az asztali grillező is, a levesek (ddukbaegi) és a kevert rizses ételek (dolsot bibimbap) elkészítésére használt edények majd a haladóknak kellenek majd, bár ezekkel lehet majd trükközni, mivel nagyon gyorsan melegszik és nagyon jól tartja a hőt, lehet a kész étel tetejére nyers tojást dobni, úgyis megfő, a nyers húst azért ne próbáljátok ki.
4) Sokan imádják az ételek mellé könnyed körítésként prezentált apró vegyes zöldségadagokat, a banchant. Egyes beszerzőhelyeken tudtok venni mirelit adagokat, de egyszerűbb és sokkal jobb ízű banchant tudtok csinálni otthon, csak savanyítani meg fűszerezni kell, a szójaszósz-ecet-rizsbor-zúzott fokhagyma dresszingkombóval például nem nagyon tudtok mellélőni. Akinek japán vagy kínai zöldségízekben gondolkodik, hát tegye és ha nincs más a konyhában, az aprócska adag coleslaw vagy krumplisaláta, a vágott jalapeno vagy a friss zöldségek is megmenthetik a becsületünket. De azért inkább készülj fel az estére egy vásárlással, mint hogy ennyire elimprovizáld. (…)
6) Receptekért érdemes lesz Aeri (aeriskitchen.com) és Maangchi (maangchi.com) videoleckéit nézned, pár órányi feszült figyelés után úgyis lejön a lényeg, hogy koreait főzni is körülbelül ugyanolyan bonyolult, mint az orosz, a francia vagy a magyar konyha bármelyik étkét előállítani: gyakorolni kell itt is ugyanúgy, mint bárhol máshol. Levesgyártók előnyben, ugyanis a koreai konyha számos levessel (guk), raguszerűséggel (jigae) meg hotpottal (jeongol) dolgozik. Aki nyakra-főre palacsintát gyárt otthon, boldog lehet, ugyanis rengeteg csípősített-ízesített-palacsintatésztába tekert étellel találkozhatunk itt is. Az ázsiai konyhára jellegzetesített, wokban összedobott stir-fry ételek természetesen itt is megtalálhatóak, ezeknél a nagy trükk csak annyi, hogy az összes hozzávalót készítsük elő, mossuk meg és vágjuk fel, mielőtt alágyújtanánk.
Mielőtt azért az terjedne el a koreai konyháról, hogy baszatlanpinaszagú vega kaják meg űrkutyahús van ott, érdemes félredobni az előítéleteket, mert van miért. Három éve úgy járunk a helyre, hogy nem voltunk tőle rosszul (soha), a rizs-hús-zöldség kombináció nem idegen egy nemzet konyhájától sem, a kimcsi csípősségét többen 500 és 1000 Scoville-egység közé teszik, ami a moziban kapható jalapeno finom karmolását is alulról szagolja, nyilván egy meleg levesben jobban kiengedi az ízét, aki nem tud pálcikával enni, annak még mindig kedves mosoly kíséretében adják oda a késvillakanalat, a vegetáriánusok ugyanúgy megtalálhatják itt a számításukat, mint a ragadozók, aki a legcsípősebb fogást kéri, az ugorjon a D56-ra, aki a gyomrát féltené, annak tudnia kell, hogy az ázsiai konyhák közül talán a koreai hasonílt a legjobban az európaihoz, aki meg a pénztárcáját, annak egészen amatőr módon, de lefotóztuk az étlapot, majd bescanneljük, ha sikerül lopni egyet anélkül, hogy észrevennék. Ez a ritka pesti helyek egyike, ahol tényleg szívből főznek. (A blockquoteban szereplő cikk a Mondo magazin 2010 szeptemberi számában jelent meg.)
