眠らない街[ALERT]~ Ilyen lehet a jövő Kabukichōban, ha unod magad, az elmúlt pár óra történéseit szaggatott, feszes, olajtól fényesen remegő ritmusra tördeli át a plug és adagolja vissza a hallójárataidba, ami pedig a képeket illeti, KC nem az a hely, ahol valaha is unatkozna a szem. A szemtelen kísérletezés, a fülledt, seggrázó r’n’b, a széttördelt ritmusokkal updatelt hiphop keveréke a glitch-hop, amiből rövid úton kihalt az afroamerikai funky-kultúra összes érzelme, az utcai hiphop megannyi sodrása, ami megmaradt, az a mechanikus, hideg, tucatnyi réteggel megfejelt törtütem – képzelj el egy ingerkisüléssel fenyegető r’n’b-klipet kétszáz évre előre a jövőben, implantokkal teleszorított testű kívánatos ázsiai fiatalokkal, felettük egy remegő állkapcsú DJ-vel, aki a turntable akasztásai közben néha előhúz egy idegi megszakítót és bele-belelő vele a tömegbe.

Ilyen a The Glitch Mob szindikátus egyik örökbecsű tagjának új lemeze, a Certified Air Raid Material. Az albumot jegyző los angelesi edIT (középen) könnyedén veti oda profiljában, hogy “tömegeket pusztítok”, igaza van, tehetséggel és változatosan építi bele magát a hipotalamuszba. Glitchmobos társai enyhén eltérő stílusban nyomulnak, a bandafőnök Ooah (balra) jobban érzi a hagyományos struktúrák és a dallamok szerepét, Boreta és Kraddy pedig inkább az önmaguk körül forgó dervis-zenét bírják, első ismerkedésnél csak nagyon óvatosan szabad velük bánni.

A mindent elsöprő japánamerikaitengelyes inger Fu-Rakk és Audrey nélkül nem jöhetett volna létre, all da pimped up kyoukei, hoi!