Annyira elszoktam a kevés embernek való blogolástól, hogy a végén még sikerül is update faszkorbáccsal végigkergetnem olvasóim szignifikáns budapesti többségét azért, hogy nem kommentelnek, szevasztok, jó itt lenni megint, üdvözlöm a szomorú egyedüli csajokat Jászberényben, Cegléden, Siófokon, Balatonbogláron, Nagyatádon és Kiskunhalason is, de lehet, hogy az Internet Hungaryre utazva pl. én néztem meg Boglárról saját magamat, de Kiskunhalast már nem tudom kimagyarázni, úgyhogy inkább ezt hagyjuk is.

Apropó, Internet Hungary 2007. Az egy dolog, hogy Ian Neild disruptive futurologist (ez áll a névjegyén) nevét úgy írta Ainnak a mediahungary.hu, ahogy az a lobotomizált hatévesek médiahack tankönyvébe vésve vagyon, az megint apróság, hogy a konferenciateremben 20 másodpercenként szakadt a T-Com wifi (a Marinában a Nortont kikapcsolva meg félóránként, úgyhogy ez akár még az én saram is lehet, leszámítva, hogy másoknak se ment a wireless, akiknek viszont nem volt Nortonjuk, hoppá), de hogy még idén is az menjen, hogy a mobiltelefon jó platform lehet, a web2 halott, valamint szerintem csináljunk kvízportált és ezzel évi 24 millió forintot kereshetünk és ez egy nyerő ötlet, az valami siralmas, nyilván a kiragadott fájdalmas elemekre reflektálok csak. Az egyhetes friscoi tartózkodással jutalmazott internetes verseny legjobb ötletét Erdélyi Superman Zsolt műsorvezető dobta be az inri.hu online gyóntatórendszerrel és ezt még az EstFM-es időkben hallottam már tőle, ami kb öt éve volt, ha nem több, ezzel körülbelül fél perc alatt alázva le a nyögvenyelősen, izzadó tenyérrel prezentáló tehetségeket.

Egyencink volt a MAHASZ-os Jeszenszky és Mátyás “még, már, F.O.System” Attila elegánsan szőnyeg alá söpört riposzt-ellenriposztja is, ahol Jeszenszky azt taglalta, hogy amikor a végfelhasználó amiatt hőbörög, hogy azért nem fizeti ki a háromezer forintos CD-árat, mert nem tudja, hogy a költségek hova mennek és hogy kap-e a zenész egyáltalán (elvégre support the artist van, így kéne mennie a dolgoknak). Mátyás Attila (még, már) csak annyit mondott erre, hogy “de mi tényleg nem kapunk a CD-k után egy fillért sem“, amire persze az a válasz jött a kellemetlen feszengés után, hogy “hát persze, mert olyan kevés lemezt adnak el”. JZS azt is lehadarta még, hogy “nekünk tökmindegy, hogy fizikailag vagy online terjesztjük-e a hanganyagot, mindegyik ugyanannyiba kerül“, amire azért őszinte szívvel mondhatom azt, hogy (hangosan röhögök a javításon, majd törlöm, amúgy ez átbaszás). Igaz, csak mert annyira jó turbóhobbibuddhista vagyok, elmondhatom, hogy igazából jó, ha a magyar zenészek nem kapnak pénzt, mert megtarthatják az elmúlt pár évszázad hagyományait, a szenvedő-éhező művész a jó magyar művész, alkotni csak éhezésből meg tüdővészből lehet, nyilván.

Real-time jammelni azért jó volt látni Lantos Zoltánt (ő távol, Pesten) és Horváth Kornélt (ő a színpadon) videolinkkel – HK szerint ő 600k-val uploadol, és 5M-mel tölt, amit azért szeretettel fogadnék én is, csak nem sikerült vele kezet fogni, hogy köszönöm a Trio Stendhalt a gyerekkorom együttérzőbb pillanataiért, igazán, így már gyakorlatilag a három alaptagból láttam kettőt élőben. Snétberger után eldöntöttem, hogy levágom az ujjaimat és nem gitározom többet, sosem leszek annyira penge, mint ő, most már csak Dés maradt, akit a legnagyobb lelki nyugalommal (ezt itt hagyjuk) a Nagy utazásért, de hátha elfelejtette már, hogy ő írta. (És Presser is csak az Electromantic miatt maradjon meg a magyar panteonban, ha egyáltalán oda kerül. Ő viszont elég szép jogdíjakat kap, ő nem szenved. Nem értem, nem értem, biztos a szemüveg teszi.)

A régi gárdának üzenem: Layka él és virul, Milesnak pedig új haja van, ami miatt csak egy órával később ismertem meg. A múlt, a múlt! (Neilddel meg csináltam interjút, majd kapjátok azt is.)