Az év első olyan partija, ami jól sikerült, emberekben, hangulatban, anyagiakban egyaránt. Attól a pillanattól kezdve, hogy Luc Besson tolmácsolásában gumibabákat dugnak az A38 tetőteraszon, servo.hatred M0dsz3r pedig jólfésült pajeszos east endi iparmunkás mivoltát levetkőzve dallamos-szigetelős tekstepet pakol, minden, értsd, minden meg van alapozva, a fiúwcben ajtóblokkolós ld50-történeti alapozás, utána meg sorra pakolom a 2004-es Marco Polos klasszikusokat, a Spraytől az Assemblage 23-on meg az Icon of Coilon keresztül az Informatikig, az Apop Until the End of the Worldjénél pedig elömlik az a #megatokyo tagjai között, amit már régóta nem éreztünk, most pedig felcsúszik, derék a derékra, forró, mosolyra ingerlő lehellet a nyakon, az üzenetet mindenki érti. Nektek üzenem: a K10-en ezt hatványozva kapjátok meg. Köszönöm, mindenkinek, aki ott volt. (A képeket symbol készítette, neki extrán jövok ezekért :D)