A Mathmos Jet Black életem első olyan lávalámpája, amit még akkor is be mernék rakni a Raidmax Ninja mellé, ha egy óra múlva izzó lángcsóvával tenné egyenlővé az utcafrontot. Mondanom sem kell, a Jet Blacket tavaly november óta nem gyártják, kancsalítja be a Király utcai Mathmos márkabolt eladója, aki stílszerűen utánam óvakodik be a boltba, ügyesen, én vagyok a két lábon járó hangszigetelés az amúgy pusztítóan jó, harminckettes cinekkel daráló drum’n’bass és közte. Az egyetlen eladatlan példány “bemutató példányként” árválkodik a polcon és 13,800 forintot is hajlandó vagyok érte szemrebbenés nélkül leperkálni, ha ideadja. Nem adja ide.

Állunk egymással szemben, a Fiú, Akinek Van Egy Lávalámpája és a Fiú, Akinek Nincs. Vegyél egy marsi állványt és fújd be feketével, párszáz forint egy tubus, mondja ő. Hát legalább, mondom én. Ez azt jelenti, hát legalább a faszoddal kéne a panaszkönyv első öt oldalát teleírnom. De előtte hadd vágjam le.
Bólint rá egyet, én strafelek.

Most egy esernyővel szemezek éppen. Fehéren világító LED-testű, 25 dolláros csodával, amit akkor is elővennék az esőben, ha három percen belül beázna és leföldelnék vele egy CERN-gyorsítónyi villámot.