A Marble Arch pakisztáni negyedében egy currytől bűzlő ágyon, késelő londoni lánybandákról szóló tévéműsort nézve, a kínai negyed egyik vietnami éttermében béka felé hajolva, aztán pár héttel és egy fél kontinenssel arrébb a Sunny Corner kékkel és sötétrózsaszínnel erezett ablakai között születik meg a 14sec. A cyberpunkot úgyis szereted, dolgozd át a forgatókönyvet úgy, hogy üljön, mondja Mesmer Tomi rendező, kell bele természetfeletti elem is. Én mindenestül kihoudiniznék bármit, ami nem szilikon, vagy államadósságnyi méretű robbanás, aztán mégis máshogy alakul a történet: 2009 februárjában két napig egy csepeli gyárban, Budapest szélén forgatjuk le a valamikoratávolijövőben rövidfilmet klasszikus elemekből: elhagyatott gyártelepre menekül egy katonai vírust lopott dezertőr, az utána küldött katona pedig nem azzal szembesül, mint amire számított. A film soundtrackjét a magyar First Aid 4 Souls és a japán, cyberpunk körökben jól ismert ipari csapat, a BAAL követte el, a film konceptmunkáit a H.R. Gigerhez gyakran hasonlított Joachim Luetkének köszönhetjük, a továbbiakban Twitter-beszámolók és helyszíni fotók mellett jön a film is, teljesen tizenhatpercestül.

14sec was born in the Pakistani district of Marble Arch on a bed reeking of curry with a hacked up telly showing what looked like a documentary of stab-happy London girlie gangs, in a Viet restaurant somewhere in Chinatown with some real decent frog dish to devour and some weeks (and half a continent) later, in our face place Sunny Corner, windows tainted with blue and dark pink. I know you love cyberpunk, rework the script and make it really happen, says director Tomi Mesmer, but we’ll need some supernatural to add there as well. I would honestly Houdini everything out except for silicone or explosions eating up yearly GDPs, then it all goes in a slightly different way. In February 2009 we’re stranded for two days on the outskirts of Budapest, shielded by a factory rented for two days, working on classic clichés: soldier steals military virus, runs for an abandoned factory, zaibatsu sends a gun for hire after him and then things don’t exactly go according to plan. Soundtrack was done by up-and-coming Hungarian electro project First Aid 4 Souls and Japanese cyberpunk massif BAAL, concept art is by none other than Joachim Luetke – and you’re just about to see the movier with some past tweets, behind-the-scenes photos and the sixteen-minutes long movie itself.

Vimeo logótól balra katt az ikonra a teljes képernyőért. Ha túl lassú, kapcsold ki a HD gombbal a jobb minőséget.
The full screen icon is left to the Vimeo logo, just in case. If the playback’s choppy, switch off the better quality with the HD button (rollover to screen)

2009 February 10, on Twitter (posted from Tweetie)
11:11 On the set of a cyberpunk short movie, Hungarian-Irish-Japanese cooperation. Gathering material for a feature – we have mutants here!
11:12 Also guns, grenades, an empty factory and a gorgeous piece of RED. Did I say mutants? And it’s freezing. Cold is killed by cans of Red Bull.
11:15 Asian Soldier just trained to use handgun on full auto. He’s overwhelmed by power. Also tried grenades. Conclusion of that is..
11:16 ..if you step two steps back, you can cheat death. Weapons trainer is surprisingly familiar with bionic systems.
11:23 Forty minutes left until first scene. Fifteen ppl on set, all miraculously busy. Factory looks like Lustmord. http://twitpic.com/1eztd
11:35 Movie concept art by Luetke, soundtrack by BAAL and First Aid 4 Souls. Cast includes an Irish and a Japanese actor.
11:36 And mutants we specifically bred for this short movie.
11:57 Cold and evil forces depleted phone. Greatest invention of the day: heater. Makeups and mutant lair look wicked!

Mentális duplahurok 2009-ben első generációs cyberpunkot forgatni. Biofegyvert lopni megacégtől, ázsiai főhőst utánaküldeni, bekeverni a képbe nomádokat, fejbekábelt, jack-aljzatot, belsőképes, látómezőre vetített HUD-ot, cyberagyat, gyakorlatilag mindent, amit a nyolcvanas évek cyberpunkjától a Ghost in the Shellig össze lehet gyorspréselni cikiharapás nélkül tizenhat percbe, ez történt a 14sec-ben. Az írói háttérmunka meg alapozás folyamatát csak annyiban érdemes összefoglalni, hogy fegyvertől, robbanástól és harci fegyverzettől függetlenül az a dilemma, hogy hol vagy mikor is vagyunk a jövőben igazán, a belsőnézetes HUD-oknál jött elő: hova érdemes logót tenni, csak a nézőre hatunk-e, ha céglogó van a belsőnézetben, szöveggel vagy ikonnal jelezzük-e a történéseket, ha ikonnal, azok milyen színűek legyenek, ha nem, miért nem. Ha egy céges himnusz dúdolása hormoncunamit robbant a homlokunk belső felére, engedjük-e annak a lehetőségét, hogy offline módban a katonák saját szervezetükre hagyatkozzanak vagy ha egy angol és egy japán anyanyelvű karakter beszédbe elegyedik, van-e közös nyelvük vagy van-e már univerzális nyelven alapuló fordítóprogram? Ha itt tartunk, miért kell még mindig jackdugó a fejre? (Ezeket majd a kommentek között megvitatjátok, ha olyanotok van.)

Ami a forgatást illeti, hideg volt, messze minden kényelemtől, a hóesés pedig csak utószele volt annak a hóviharnak, ami miatt az utasszállítók egytől egyig ottragadtak a londoni repülőtereken (a forgatást így is teljes egy héttel csúsztattuk el emiatt), volt túlórázás, több órás csúszás, betegen várakozás, elégedetlenség és nélkülözés, pont úgy, ahogy az egy forgatáshoz illik. Az egyetlen pavlovi fegyelmezőeszköz a vágószoba volt: aki elégedetlenkedett, azt beküldtük, nézzen meg két percnyi anyagot. Az emberek sorra bementek a vágóhoz, eltöltöttek nála pár percet csendben, aztán elégedetten mentek hírt vinni a sminkszobába meg a vérrel bemaszatolt helyszínekre: istentelenül jó lesz, azt mondták – ez nekünk azért volt jó, mert a lehető legjobban megközelítettük azt, ami a fejünkben megvan, a többieknek azért, mert a RED kamerákkal dolgozni még nyersanyag-szinten is hálás feladat volt, kristálytisztán, wicked módon látszott a hangárbaszorult, véráztatta, Red Bull-ízű jövő. A képek az első, tizenhat órás forgatási napról származnak, Gotthárdi Balázs lőtte őket, aki még az egyik felgyulladt nomádunkat is három másodperc alatt eloltotta rejtett tűzoltó-fujával. Véleményeket várunk a kommentek közé.

Doing a first-generation cyberpunk in 2009 is quite a mental double-crossing, to be honest: stealing a bio-weapon from a zaibatsu, sending an Asian protagonist to retrieve it, spicing it up with nomads, jacking cables into headslots, first-person HUDs, cyberbrains and practically anything that can be instacompresed into sixteen minutes from eighties cyberpunk to Ghost in the Shell. That’s what happened when doing 14sec. What’s interesting about the writing process is when the dilemma of where we really are in the future came up and that was always with the HUDs. Is it okay to imprint first-person interfaces with logos and if it’s okay, do we only impress the viewers? Does the interface notify you with icons or text messages? If it’s icons, what color are they, if not, why not? If crooning a company hymn quickstarts a full-body boosting hormone tsunami, can a company afford to withdraw this possibility from soldier who’re disconnected from their 24/7 communication line? Or what if an English and a Japanese character start talking to each other? Is there a uniform language in the future? Is that English? Or do you have a translator that’s based on a universal language? And if we’re talking about cyberpunk, do you actually need the headplugs? (You’ll talk about these in the comments, if you feel like doing so.)

About the actual shooting: it was cold beyond comfort and the snowstorm was only the aftermath of what stuck planes to the London airports for more than a week (we actually had to postpone the whole shooting for a week because of the weather), we had overtimes, we were several hours late into our schedule, there were sick cast members waiting in the cold, we were disgruntled and needy. Just what the doctor ordered, in fact. Still, we had one Pavlovian method of discipline and that was the cutting room: if the morale went real bankrupt on someone, we just sent him to see some live footage what we’ve just recorded. The rumours went back flying to the make-up rooms and the blood-smeared shooting arena: this is going to be devilicious, that’s what they said. That was good for us, as we could come real close to what we had in mind and that was good for the others, because working with a RED camera is a very decent and thankful task – even when you’re talking about raw footage, it was all crystal clear, wicked, bloody, Red Bull-flavoured future stuck in a hangar. The pics, they all come from the first day of shooting, done by Balazs Gotthardi – who actually used his fireman fu on one of our nomads who went up in flames, literally. If you have anything to say, please post them among the comments. Thank you.

2009 February 11, on Twitter(posted from Tweetie)
2:08 Back from set after 16 hours. After seeing what our stuntsman and protagonists are able to do in terms of endurance and work morale..
2:09 ..it’s fair to say it wasn’t cold, we weren’t hungry and we had one of the best day in our lives. Which is fair to say in any case.
2:10 We almost incidentally gassed ourselves, a zombie set himself on fire and we came up with two solid movie concepts.
2:11 Most of the dialogue- and action-heavy scenes are recorded and I recorded a LOT of pictures – you can expect a full feature on Friday.
2:12 And now I will go and pretend I’m a human being again. 14 Seconds coming to you in a film festival or on a harddrive near you. Goodnight.

PERSONNEL
Hidetech Soldier: Miura Ken
Batsy-Smith: Andrew Horsley
Stunt: Istvan Koleszar
Nomads: Zsofia Szalay, Laszlo Hankisz, Emese Illes, Tibor Antal, Gyorgy Adam, Robert Tihanyi, Dora Adam
Dead ESSA Officer: Miklos Hadhazi
Thanks to: John Gallagher
Casting by: Castnet

MECH/TECH
Gaffer: Tamas Berki
Best Boy: Gabor Kotanyi
Weapon & Props Specialist: Peter Behan
Camera Technician: Kristof Becsey
Pyrotechnics: Andras Dobos
Thanks to: Sparks Camera and Lighting Ltd.

AUDIO
Sound Designer & Mixer: Csongor Fazekas
Sound Editor & Re-recording Mixer: Gabor Vastag
Boom Operator: Andras Horvath
Sound Service: Sounday Sound Studio
Music by: First Aid 4 Souls
Composed by: Istvan Gazdag

Dead Rock Enemy by BAAL
Music by Mikito
Lyrics by U-Tarou
Vocals: U-Tarou
Guitars, Programmings, Synth: Mikito
Drums: Chihiro

VISUAL
Director of Photography: Mark Gratz
Cameraman: Miklos Kovats
Edited by: Csaba Zubonyai
Key Makeup Artist: Eszter Horvath
Makeup Artist: Krisztina Balazs
Costume Design: Klara Kalicz
Digital Effect Supervisor: Mark Gratz
Graphic Design & HUD Animation by: Miklos Hadhazi, Istvan Szep
Concept Arts by Joachim Luetke
Thx to: Marton Vizkelety, Lok Neville Lee

MISSION
Story by: Peter Pelles & Tamas Mesmer
Screenplay by: Mariusz Bari
Thanks to Sandor Szelesi

HD
Production Manager: Gyorgy Adam
First Assistant: Miklos Hadhazi
Locationist: Jamos Komjati
Co-producer: Mark Gratz
Produced & Directed by: Tamas Mesmer